Közvetlen hátrányos megkülönböztetés: olyan rendelkezés, melynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt neme, faji hovatartozása, vallása, egészségi állapota, stb. miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban.

Közvetett hátrányos megkülönböztetés: az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a törvényben már meghatározott személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz.

Zaklatás: az az emberi méltóságot sértő magatartás, amely az érintett személynek a törvényben meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.

Jogellenes elkülönítés: az a magatartás, mely a törvényben meghatározott tulajdonságai alapján személyeket vagy csoportokat másoktól - tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indok nélkül - elkülöníti.

Megtorlás: az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.

Kimentési okok alatt a törvény azokat az okokat érti, amelyekre alappal hivatkozva a jogszabály hatálya alá eső személy anélkül alkalmazhat különbségtételt, hogy az jogellenesnek minősülne.
Alapvetően három fajta kimentési ok között tehetünk különbséget: 1) általános kimentési ok; 2) speciális kimentési okok; 3) előnyben részesítés.